RIADÓ

A nemzet ősfájának törzse még jó,
Csak lombjait pusztítja ronda hernyó…

Vajda János.

MAGYAROK! Testvérek! Szavam van hozzátok…
Nagyot kiáltok, hogy minden magyar ember hallja meg
ebben az agyongyötört, elsodort, összezsugorított hazában,
ütött a tizenkettedik óra!…
Talpra! talpra! lerongyolódott, kicsúfolt, kifosztott, becsapott
magyarok!…
Isten legyen irgalmas hozzátok, ha újra befordultok a fal
felé és alusszátok továbbra is a Pató Pálok lomha, ostoba, kár-
hozatos álmát.
Magyarok, ébredjetek!… Nyissátok ki fületeket és halljatok!…
A félrevert harangok segélyt, cselekvési parancsoló hangja sikong
a magyar levegőben… Nyissátok ki szemeteket és lássatok!…
A kirabolt emberek, magyar emberek és egy megtépett, kicsúfolt
ország, a magyar haza… koldusszegényen, de dacos homlokkal,
acélos bizalommal várják a cselekvő akarat útraindulását…
Magyarok, Rákóczi, Bercsényi magyarjai, ébredjetek!
Hajnalodik…
Üzen az ébredő magyar lelkiismeret:
– Bitang ember és nem magyar az, aki most is megalkuszik,
nyámnyámkodik, töpreng, sóhajtozik a cselekvés helyett!
Fel a munkára!
Kemény, verejtékes lesz a munka, de magyar áldást, magyar
életet adó, mint az ekevas munkája, mely belehasít az ugarba és
férgeket szeldes… Nyomában kisarjadnak a magyar vetések és
leszen nagy magyar aratás…
Eddig is te állottad a déli nap tüzet, hevét… A te acélos
markod izzadt meg az ekeszarván, a te izmos karod lankadt a
gyárakban, műhelyekben, a bányák kincses méhében, a te véredet
itta a hazai és idegen föld «a hosszú harc alatt», a te agyvelőd
emésztődött föl a gyengepénzű hivatalos irodákban… Te dol-
goztál, te kínlódtál, te görnyedtél… és a munkád érett gyümölcsét
mégis mások tépték le. Neked csak a fanyarja jutott. Ha jutott.
Elég volt!… – ezt üzenték nekünk, felébredt magyaroknak,

RIADÓ.

4

azok a ronda hernyók, akik a nemzet ősfájának nemcsak a lombját,
de már a gyökerét is kikezdték.
Elég volt! – ezt üzeni most a megdöbbent magyar lelki-
ismeret is azoknak a szennyes, gyehennás férgeknek, akik akár
alázatosan, félénken, gyáván összekunkorodva, akár hivalkodó
módon, szemtelenül kinyulászkodva emelik felénk ronda fejüket…
Elég volt!… Átkok zuhogjanak, ítélet harsogjon, igazságból
nőtt harag riadjon azok felé, akik a jóért gonoszsággal fizettek…
akik a hála helyett bánatot, megalázást, fájdalmat és koldusbotot
adtak a magyarnak.
Elég volt!… Nincs tovább!…
Vége a félénk meghunyászkodásnak és a gyáva hallgatásnak.
Urak akarunk lenni a portánkon. Látni, tudni akarunk min-
dent, hogy eltakaríthassuk a szemetet, hogy aztán tisztán, vendég-
hivogatóan inthessenek újra a fehér faluk muskátlis ablakai és a
kőházak rengetegei…
Magyarok akarunk lenni!
Magyar életet akarunk élni! Dolgos, eleven, tiszta magyar
életet!…
A magyarok Istene legyen velünk!

ÍRTA
IGALY CS. ISTVÁN
Budapest, 1920. évi január.

 

Kategória: Egyéb, Egyéb, Összes | Szóljon hozzá most!

Európai birodalom visszavág

Kategória: Belföld, Egyéb, Egyéb, Összes | Szóljon hozzá most!

Állami népirtás! – A fidesz gyilkolja a magyarokat!

A fidesz kormányzat állami szintre emelte a magyarok mészárlását! A mindenkit az árokba rugdosó, kilakoltató kormányzat most a kórházakban gyilkolja halomra honfitársainkat. Sunyin megbújnak a “pénztelenség” álnok hazugsága mögé, holott lenne pénz..

Nem kellene milliárdokat pumpálni az amúgy is átláthatatlan gazdálkodású zsidó szervezetekbe és lenne pénz a magyar lakosság gyógyítására, kórházaink nem válnának mészárszékké a forráshiány miatt.

Ugyan számtalanszor kijelentette az ország vezetése, hogy anyagi okokból senkit nem hagynak meghalni, azonban a véres valóság teljesen mást mutat. Az országban tízezer számra várnak életmentő beavatkozásra a betegek és a várakozás egyetlen oka a műtétek, kezelések finanszírozásának hiánya.

Fel tudják fogni, hogy Pécsett és Szegeden is ezrek várakoznak közel egy éve a szívkatéterezésre 2012-ben!?

Vérlázító!

Dr. Kollár Lajos a PTE klinikai központjának igazgatója azt nyilatkozta, hogy az ezer fős várólista még nem is nevezhető kirívónak, ugyanis van amikor ennél magasabb ez a szám és a várakozási idő is tovább kitolódik. Az igazgató szerint az egészségügy, így intézményük is évek óta alulfinanszírozott, így hiába a klinika modern műszerei illetve az orvosok kiemelkedő szaktudása, ha nincs pénz a beavatkozásokra. A helyzet majd mindegyik nagyvárosunkban lesújtó.

A szakember szerint a megfelelő időben elvégzett katéteres vizsgálat életmentő fontosságú lehet. De hiába! A kormányzatnak fontosabb a zsidók vonulgatását finanszírozni, mint a magyarokat gyógyítani! Itt tartunk 2012-ben!

Meddig tűrünk tovább? Ébresztő magyarok!
Sólyom Gábor – Jövőnk.info

Kategória: Belföld, Egyéb, Összes | Szóljon hozzá most!

A zsidó Nobel-díjak és a szellemi fölény legendája

Ugye ismerős az a szituáció, amikor társaságban beszélgetünk az elmúlt időszak nagy gondolatairól, a világ haladásáról, a tudomány eredményeiről. És ekkor általában rövid időn belül előkerül valaki, aki elkezdi bizonygatni a zsidóság aránytalanul nagy hozzájárulását a világ tudományos teljesítményéhez, mindezt alátámasztva a zsidó Nobel-díjasok rendkívül magas számával.

Ezt pedig rendszerint ‘megfejeli’ a lehengerlő következtetés az elsöprő zsidó intellektuáls fölényről, ami faji-alanyi jogon adott e nép tagjainak. Hát ez az illető, szegény egy világszerte működő agymosó tevékenység áldozata, aki méghozzá elég erősen ‘fertőzött’, mert tapasztalataim szerint az ilyeneket igen nehéz meggyőzni arról, hogy az intelligencia, a szellem nívója nem feltétlenül a Nobel-dijak mennyiségi függvénye. Amikor pedig odáig jutok felvilágosításomban, hogy a díjak odaitélése bizony kőkemény nemzetközi politikai-hatalmi kérdés, akkor általában a teljes felháborodást szoktam learatni.

A NOBEL-DÍJ BIZONY AZZÁ VÁLTOZOTT, AMIVÉ ALAPÍTÓJA SOHA NEM SZERETTE VOLNA TENNI. A VILÁG EGYIK LEGEXKLUZÍVABB FAJI PROPAGANDA ESZKÖZÉVÉ. MÉG NAPJAINKBAN IS ERRE SZOLGÁL, BÁR EZT SENKI SEM ISMERI EL.

A Nobel-díjak története a politikai-hatalmi befolyásolás története. Nemcsak a cionisták befolyásolták odaítélését, hanem szinte minden nemzet megpróbálkozott vele a maga szintjén. Jelentős nyomást gyakorolt a kiválasztásra a wilhelmiánus és a hitleri Németország, (ez bizonyos mértékig látszik is az adott időszak dijazottjain) kevesebb sikerrel a Habsburg birodalom, váltakozó sikerrel Franciaország és Anglia, továbbá (érthető okokból) meglepően sikeresen a skandináv államok.

De a befolyásolásban a zsidókhoz hasonló sikereket még megközelítőleg sem tudott senki elérni.

Mindjárt az elején szögezzük le: a Nobel-díj odaítéléséhez igenis komoly tudományos eredményt kell produkálni, a látszat, vagy hamisított eredmények nem csúszhatnak át a szűrőn. Csakhát a mai innovációs és tudományos iparban ilyen eredmény sok ezer születik minden évben, és ezek között választani bizony nagyon sok szubjektív elemet érvényesítő foglalkozás. És mint látni fogjuk a szubjektivitás bizony nem véletlenszerű.

Az elmúlt 110 év alatt (2010-ig) összesen 543 Nobel-díjat ítéltek oda 817 személynek és 23 szervezetnek. Ezek közül legalább 181 (21,5%) díjazott volt zsidó, és legfeljebb 659 nem zsidó. Minthogy a világ népességének 99,8%-a nem zsidó, és csak 0,2%-a zsidó, ebből kiszámítható, hogy EZ VILÁGVISZONYLATBAN A ZSIDÓK 107-SZERES FELÜLREPREZENTÁLTSÁGÁT JELENTI A NOBEL-DÍJAK ELOSZLÁSÁBAN.

A zsidó Nobel-díjasok statisztikai adatai, 1901-2010.

-Kémia (31 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 20%-a)
-Közgazdaságtan (28 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 42%-a)
-Irodalom (13 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 12%)
-Béke-díj (9 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 9%-a)
-Fizika (47 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 25%-a)
-Élettan illetve orvostudomány (53 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 27%-a)

AZT MINDENKINEK ÉREZNIE KELL, HOGY EZ EGY OLYAN KÉPTELENSÉG, AMIT SEMMIVEL NEM LEHET MEGMAGYARÁZNI!

Ez nem egy, hanem több, mint két nagyságrendnyi intellektuális különbséget jelentene egy nép számára, ami bizony egy külön fajt jelentene a bolygón. (persze csak annak, aki ezt elhiszi)

RáADÁSUL AZ OLYAN SZELLEMI VERSENGÉSEKBEN, AHOL AZ OBJEKTÍV TELJESÍTMÉNY ÉRVÉNYESÜL, NEM A SZAVAZÁS, MEG A BIZOTTSÁGOSDI, MINT PÉLDÁUL A SAKK, SZELLEMI OLIMPIÁK, TANULMÁNYI VERSENYEK STB.. EGYÁLTALÁN NEM LÁTSZIK EZ AZ ELSÖPRŐ ZSIDÓ FÖLÉNY, SŐT A ZSIDÓSÁG KÉPVISELŐI EZEKEN A MEGMÉRETTETÉSEKEN BIZONY ÁLTALÁBAN A KÖZÉPMEZŐNYBEN SZOKTAK VÉGEZNI.

A zsidó díjazottak számát és arányát rengeteg különböző zsidó propaganda web oldal kíséri figyelemmel. Ezeknek a web oldalaknak a célja, ahogy mondják, hogy olyan on-line forrást biztosítsanak, amely pontosan bemutatja a zsidók hozzájárulását a világ kultúrális, tudományos és műszaki fejlődéséhez.

csak 2 példa:

zsido.com

miertcion.blogspot.com

Fontos körülmény az is, hogy a zsidó Nobel-díjak aránya a II. világháború után csaknem két és félszeresére növekedett, ezáltal is tükrözve a megnövekedett világhatalmi súlyukat. A világban betöltött pozíció és a díjak száma közötti összefüggés az amerikai adatokban is tetten érhető. Az összesen 299 amerikai kitüntetett nagyon magas szám, és az ebből 108 zsidó díjazott pedig még elképesztőbb.

2011-ben az odaítélés során már elvesztettek minden józan mértéket. A 7 díjazottból 5 volt zsidó, miközben egy sor jelentős tudományos eredményt figyelmen kívül hagytak. Ez a világ számos pontján elég hangos zúgolódást váltott ki, A ‘propagandisták’ talán egy kicsit majd visszafogják magukat ezentúl, hiszen valószínűleg nem érdekük, hogy egy észak-koreai típusú választási bohózattá silányuljon az egész.

2011-ben azonban egy kisebbfajta lázadás tört ki az egyik Nobel-díj jelölő ‘műhelyben’, a stockholmi Károly Intézetben. A lázadás részleteiről egyelőre keveset tudni, ami tudható, hogy a jelölő bizottság egyik tudósánál Jan Biro endokrinológusnál és egy meg nem nevezett társánál betelt a pohár. Sajtónyilatkozatokat adtak ki a disznóságokról, ami természetesen nem jelenhetett meg sehol, majd Jan Biro egy kisebb dolgozatot állított össze ebben a témában a ‘Nobel-díj zsidó részrehajlása’ címmel.

janbiro.com

A dolgozat magyar nyelven itt elérhető:

A befolyásolás módszerei ugyanazok, mint a világ más tájain érzékeny ügyekben szokásos. Az egyéni megvesztegetéstől, pénzügyi vagy erkölcsi zsarolástól kezdve a szervezeti megfélemlítésig, hatalmi visszaélésekig minden előfordul. Jan Biro dolgozatában kiválóan megvilágítja a díjak odaítélésével kapcsolatos svéd attitüdöt, nevezetesen, hogy jórészt sikerült elfogadtatni azt az elképesztő elvet a Nobel közgyűléssel és a Bizottsággal, hogy “egy díjat egy zsidónak, és egy díjat egy nem zsidónak”.

Nyilván szerepet játszik a dolgok ilyetén alakulásában a Nobel Alapítvány alapvetően zsidó jellege is. A szerző szerint a Nobel-díjak odaítélésének jogát már régóta el kellene venni a svédektől és egy sokkal kevésbé befolyásolható nemzetközi szervezetre kellene bízni. Jan Biro egy igen érdekes esettanulmánnyal is megajándékoz bennünket, amelyben leírja a 2002. évi élettani Nobel-díj odaítélésének történetét, amelyben a Human Genom program 2 nagyágyújának vetélkedése ellenére a nevető harmadik, egy zsidó szerzőpár lett a befutó, egy sokkal kevésbé jelentős projekttel. Ugyanebben a dolgozatban az érdeklődők megtalálják a jelölési és odaítélési folyamat gyakorlati leírását, nagyon jó példákkal szinesítve.

Egyébként Czeizel Endre nevű médiakedvenc ‘ál-genetikusunk’ – akinek köze nincs semmiféle komolyabb tudományhoz – a következőképpen vélekedik: „nem véletlen, hogy sok köztük a zsidó származású, hiszen a zsidó kultúrában különösen nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, arra, hogy a gyermekekből kihozzák a maximumot. Ismerek példákat arra, hogy zsidó családban nevelkedett roma gyerekek is kiváló tálentumokká váltak” – mondta. http://hvg.hu/Tudomany/20110523_czeizel_nobel_dij

No comment, ha sokáig képes tartani ezt a szinvonalat, ő is kapni fog valami díjat. Kerestem ezeket a zsidók nevelte roma gyerekeket egy darabig, de aztán feladtam…

Egy évben a világon minden témakörben több ezer jelentős tudományos eredmény születik Ez egy iparággá változott napjainkra. Ezek közül kiválasztani a legjelentősebbeket, már önmagában is rendkívüli feladatot jelent. Nincs semmiféle objektív mérce, ami alapján meg lehetne adni a tényleges súlyokat.

Egy elért tudományos eredmény önmagában semmit sem jelent – legyen az mégoly jelentős is – ha nem menedzselik megfelelően a nagy cél felé. Természetesen ennek ellenére az új ismeret hasznosul, de díjat nem fog kapni. A legnagyobb találmányok többsége semmiféle díjat sem kapott soha és az inverze is igaz, hogy azért vannak kevésbé megérdemelt díjak is, sőt olyanok is amelyek esetében utólag kiderült, hogy a tudomány egy zsákutcája volt. (de az adott pillanatban komoly eredménynek tűnt) Valószínűleg nem fog meglepetést kelteni, ha leszögezzük, hogy a zsidó díjazottak ebben is meglehetősen felülreprezentáltak.

Az irodalmi és béke Nobel-díjakkal kevesebbet foglalkoznék, mert ezek politikai meghatározottsága közismert. Ezekben a kategóriákban manapság díjat szinte kizárólag olyan személyiségek kapnak, akik jelentős politikai szolgálatot tesznek a nyugati világnak. (azon belül is elsősorban az USA-nak)

Mindenképpen külön bekezdést érdemel Kertész imre története. Ő bizony egy középszerűnél is gyengébb író, egy igazi harmadosztályú írogató, ennek megállapításához nem kell irodalomkritikusnak lenni. Őt egy óceán választja el az igazi nagyságoktól Gárdonyitól, Tormay Cecile-től vagy Németh Lászlótól és mégis ő kapta a világ legjelentősebb irodalmi elismerését. A Sorstalanságot a 70-es évekbeli megjelenése idején pár száz példányban adták ki és a 90-es évek elején ezen példányok fele még raktáron volt. Aki elolvassa, érzékelheti a harsány stílus ellenére a kifejezésmód erőtlenségét, a magyartalan gondolatok és nyelvtani szerkezetek százait, egy alapjában véve középszerű irodalmi ötlet igen gyenge megvalósítását. Kertész nyilván maga is érzékeli társadalmi méretű elutasítottságát, amit a holokauszt-tudat hiányával és a származásával indokol. De akkor mitől olyan népszerű Radnóti Miklós költészete? *, **

Kertész rendkívüli sértődöttsége minden megnyilvánulásában tetten érhető, de eléggé árulkodó, hogy vagdalkozásában sosem szakmai vagy intellektuális érvek, hanem mindig származási és hatalmi érvek szerepelnek.

Természetesen a magyar zsidó Nobel-díjasok ennél azért sokkal nagyobb mértékben rászolgáltak kitüntetésükre. Azért ne akarjuk visszavenni a díjakat Wigner Jenőtől, Szilárd Leótól, Pojányi Jánostól vagy a többiektől, mert jelentős tudósok voltak. De azt tegyük hozzá, hogy a szóbajöhető kb 30-35 zsidó számazásúból 7-8 megkapta a díjat, továbbá 3 sváb (az említett wilhelmiánus és hitleri időszakban) és néhány meghatározhatatlan származású. Míg a szóbajöhető 200-250 magyarból senki!!!

Egyébként ki tudná megmondani, hogy melyik a jelentősebb tudományos eredmény:

– a C-vitamin és az izom-oxidációs folyamatok biológiájának megvilágítása (a félig zsidó Szentgyörgyi Albert) Nobel-díjat kapott érte vagy

– a villanymozdony feltalálása (a magyar Kandó Kálmán) nemhogy díjat nem kapott, de még a jelölés közelébe sem került. A XX. század egyik legnagyobb elektromérnökének legfőbb díja a Horthy Miklós által alapított Corvin-díj odaitélése volt, amit ne becsüljünk le, de azért még nemzetközi ismertséget sem jelent.

A propaganda egy másik eszköze a vegyes származású tudósok teljes zsidósítása. Az előző századforduló korszaka a zsidó asszimiláció korszaka is volt egyben. A beolvadni kívánó családok esetében rengeteg volt a vegyesházasság, ami Nobel díjasaink esetében is így volt. Ha megnézzük családfáikat, a legtöbb helyen azért bőven látunk nemcsak magyar, hanem mindenféle egyéb közép-európai hangzású neveket is. Érdekes megnézni a már említett Szentgyörgyi Albert családfáját (kis hibákkal még a wikipédia is közli) Az apai ág magyar dominanciája jól látható, de még az anyai ágon is találhatók gyanús nevek. Természetesen a családfa kutatás egy másik tudomány, ebbe ne merüljünk most mélyebbre. (a néhány eset során, amit megvizsgáltam többször találkoztam még egymásnak ellentmondó önéletrajzokkal is ugyanattól a személytől) A Pojányi familia származására is teljesen ellentmondó adatok találhatók az interneten.

A lagnagyobbak talán legnagyobbja, Neumann János például soha nem kapott Nobel-díjat, pedig ő hármat is érdemelt volna. A legendával ellentétben természetesen ő sem teljes zsidó, sőt valószínűleg nagyrészt nem az. (Apja féligmeddig az, anyja egy elszegényedett magyar bárói származék, akit utólag természetesen megpróbálnak zsídósítani) Az ő pályafutását vizsgálva egyébként nem is érezhető olyan erősen a nemzetközi lobbi támogatása. Talán azért, mert nem anyai ágon volt zsidó származású, azaz nem volt igazi közülük való? Nem tudhatjuk.

Foglalkoznunk kell még egy legendával, a “menekült tudósok” történetével. A tudósokat a 20-as években még sehol sem fizették meg rendesen. Az első ország, amelyik rájött arra, hogy a tudósok megvásárlásával állandó előnyhöz lehet jutni az innovációban – az USA volt. És Amerika anyagilag egyre inkább meg is tehette ezt, így a huszas évek végétől egyre fokozódó lendülettel beindult a “brain drain”, az agyelszívás, ami gyakorlatilag napjainkban is folyik. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a tudós világelit 50-60%-a folyamatosan az Egyesült Államokban tartózkodik.

A harmincas évek tudós-migrációjának nagy része esetében szó sincs arról, hogy politikai okokból kellett volna elmenekülniük bárhonnan. Egyrészt egyik állam sem engedhette meg magának, hogy ilyen szintű tudósokat üldözzön el, másrészt igen csekély számuk miatt még ellenséges beállítottság esetén sem jelentettek semmiféle politikai kockázatot. Egy-két igazi bajkeverő kivételével nem is esett baja szinte egyetlen jelentős tudósnak sem ebben az időben, sehol Európában. A legendás menekülések és szívszorító históriák jórészt utólag kreaált legendák. Wigner Jenő távozására legalább hatféle történetet ismerek. Az egyik szerint a hamburgi kikötőből álbajusszal és szakállal átkelt Angliába, ahol – mivel nem ismert senkit – betért az első pubba és elmondta a csaposnak a láncreakció lényegét. A csapos az elmélet zsenialitásától elbűvölve, azonnal beprotezsálta őt az angol titkos-szolgálathoz, akik végre oltalmat nyújtottak a kegyetlen Horthy-fasizmus elől menekülő tudósunknak. A másik szerint vatikáni ügynökök segítségével jutott keresztül a Mussolini-féle Olaszországon, ami után Marsielles-ben angol tengeralattjáróra szállva vette útját Anglia Felé. Gibraltár után azonban náci tengeralattjárók vették üldözőbe stb…stb…

Különösen óva intem az olvasót az olyan anekdotázó, bulvár “tudománytörténeti” könyvektől, mint például a Marx Gyyörgy féle Marslakók érkezése. Az igazságtartalmuk a 20%-ot sem éri el, de elismerem, helyenként nagyon szórakoztatóak tudnak lenni.

A korabeli tudósok többségének a pályafutása (és itt nemcsak a magyarokról beszélek) elég hasonló volt. A diploma megszerzése és a doktorátus után Németországban gyűltek össze, mert Európában ott volt a legmegfelelőbb a szakmai és anyagi támogatás, majd akit ezután hívtak a tengerentúlról, az hajóra ült és szépen elment. Mindenféle dráma nélkül, a saját útlevelével. De a nagyrésze nem ment sehová. Szépen ottmaradtak Németországban és részt vettek előbb a civil, majd a háborús programokban. Aki elvakultság nélkül szemléli a náci Németország háború alatti tudományos tevékenységét, az tudja, hogy a korabeli tudományos csúcsteljesítmények túlnyomó része ott realizálódott. Ez nyilván nem lett volna lehetséges akkor, ha – mint ahogy a legenda szól – mindenki elmenekült volna. (Persze volt olyan tudós, aki már akkor elmenekült Hitler elől, amikor az még hatalomra se került. Az ilyen és hasonló vicces történeteket nyugodtan ignorálhatjuk)

Bizonyításképp ismét vegyük elő kedvencünk Szentgyörgyi Albert életregényét néhány mondat erejéig. Ő ugyebár végig itthon maradt, és bár köztudott volt zsidónak minősülő származása (már egy nagyszülő is elég volt ehhez), sőt kommunista-szimpatizáns érzelmeit sem rejtette soha véka alá – ENNEK ELLENÉRE SOHA EGYETLEN HAJASZÁLA SEM GÖRBÜLT MEG. (legalábbis a magyarok és a németek által nem) Sőt háborítatlanul dolgozhatott tovább a szegedi egyetemen kutatásain, különféle vezető tisztségeket is betöltve. Politikai megbízást is kapott a Kállay-kormánytól, ez volt az angolszászokkal való isztambuli kapcsolatfelvétel, de ezt most hosszú lenne… 1943-ban aztán kitudódtak a kommunista párttal történt kapcsolatfelvételei, ami miatt vezető tisztségeiről le kellett mondania, ám kutatásait ezután is végezhette, és magántanári tevékenységét sem korlátozták. Így érkezett el 1944 szeptembere, a szovjet hadsereg bevonult Szegedre. Ekkor úgy érezte eljött számára az aranykor, a megszállók kinevezték az egyetem rektorának és politikai feladatokat is kapott. De ekkor egy újabb drámai fordulat következett be életében. Egyik éjszaka fosztogató-erőszakoskodó szovjet katonák törtek be villájába, a házat kirabolták, feleségét pedig a szeme láttára megerőszakolták. Ettől hősünknek természetesen megszűnt minden vonzalma a kommunizmus iránt és a frontvonalakat átlépve a nyilasok uralta Budapestre szökik. A nyilasok természetesen kihasználják a professzor megjelenése adta propaganda lehetőségeket és a Magyar Futártól kezdve az összes akkori jelentős újság nagy cikkekben számol be viszontagságairól. A nyilas kormány teljes támogatását élvezi! Következő képkockánk 1945 február 13. Budapest elfoglalása, ahol az ostrom utolsó napjait a svéd követségen vészeli át. A szovjet csapatokkal újra találkozva elmeséli “csodával határos megmenekülését a nyilasok karmaiból”, majd az Ideiglenes Kormány által adott megbízással hozzákezd a tudományos élet teljes újjászervezéséhez. De ekkor újabb drámai fordulat következik. Az itthon levő megmaradt tudományos elit gyanús üzelmei miatt semmiféle együttműködésre nem hajlandó vele, így elkezd szervezni egy független természettudományos akadémiát. Ezt a kommunista párt leállítja és parancsszóval akarja megtenni az MTA elnökének. A kiújuló ellenállást érzékelve, az elnöki tisztet Kodály Zoltánra testálva 1947-ben nyugatra távozik. Mindenféle dráma nélkül, de természetesen a “kommunizmus által üldözötten”. Nos így néztek ki azok a bizonyos tudósüldözések!

Alább következik egy rövidebb felsorolás a magyar világklasszis tudósok névsorából, akik semmiféle komolyabb elismerést nem kaptak, bár teljesítényük semmivel sem volt kisebb, mint díjazottjainké. Ajánlom ezt a névsort annak a csekély agy-felszereltségű honfitársunknak, aki azt találta mondani: “hogy ha a magyar kultúrából kivonnánk a zsidó részt, akkor csak a bő gatya és a fütyülős barack maradna”

Asbóth Sándor, Bánki Dónát, Barnóthy Jenő, Eötvös József, báró Eötvös Loránd, Bay Zoltán, Bíró László, Bodó Zsófia, Bólyai testvérek, Bródy Imre, Csonka János, Dallos József, Dékáni Árpád, Déri Miksa, Dorogi István, Döme Lajos, Galamb József, Greguss Pál, Haraszty Ágoston, Irinyi János, Jedlik Ányos, Jendrassik György, Kandó Kálmán, Kaposy Mór, Kemény János, Kertész Andor, Kliegl József, Körösi Csoma Sándor, Kruspér István, Luppis János, Markovits Mária, Mechwart András, Mihály Dénes, P.Fényi Gyula, Pattantyús Ábrahám Géza, Pávlics Ferenc, Pázmándi Kempelen Farkas, Pécsi Eszter, Puskás Tivadar, Richter Gedeon, Rózsa Miklós, Rubik Ernő, Schick Béla, Simonyi Károly, Szilvay Kornél, Tihanyi Kálmán, Zipernowsky Károly

Ez csak egy rendkívül felületes gyors névsor, percek alatt bárki még ötször ennyi magyar nagyágyút ide tudna varázsolni egy egyszerű Google kereséssel.

Összefoglalva tehát leszögezhetjük az alábbi néhány záró megállapításunkat a témában:

– a Nobel-díj erős nemzetközi presztizs jellege mindig nagy csábító erőt jelentett a különböző nemzetek számára
– a díjak odaítélésének befolyásolását a különböző zsidó érdekcsoportok végezték messze a legnagyobb hatékonysággal
– sikereik okaként számos külső, belső tényezőt soroltunk fel és leírtuk a befolyásolás gátlástalan, mindenen átlépő eszközrendszerét
– a megszerzett Nobel-díjak népszerűsítésére hatalmas nemzetközi propaganda-hálózat épült fel
– ez a propaganda hivatott bizonyítani és sugallni a tájékozatlan közvélemény számára a teljes zsidó intellektuális fölény létét, amit nyiltan kimondani természetesen nem szabad, hiszen az fajelméletnek minősülne.
– az így kialakított fölény-propagandát egy nagyméretű legenda-projektbe csomagolják, ami által a társadalom minden rétege számára könnyen emészthetővé válik, és történelmi keretet ad a tudományos történéseknek. Legfontosabb elemei az állandó üldözöttség, a kirekesztettség hangsúlyozása, kombinálva a tudományos heroizmus gigászi erőfeszítéseivel, és végső soron a jó győzelmével a rossz felett. És mindezt természetesen kizárólag zsidó főszereplőkkel.

Hatalmas megtévesztő gépezet ez, amely igénybeveszi a világ teljes cionista kézben levő médiarendszerét. De mint minden megtévesztés néhány évtizednél tovább ez sem tud elmenekülni a leleplezés elől. És talán éppen most jött el ez az idő.

Köszönöm figyelmüket, akár hitelt adnak nekem, akár összeesküvés-elméletnek minősítik mindezt.

Kocsis Márk közgazdász

Budapest 2012 március

* Apropó Radnóti.. Vele is problémák adódtak, mert ugye kiderült, hogy kikeresztelkedett zsidóként a munkaszolgálatban megkülönböztető fehér karszalagot viseltettek vele zsidó sorstársai. A kikeresztelkedettek afféle árulóknak számítottak az ő soraikban, és bárki következények nélkül bántalmazhatta őket. Egyre erősebb a gyanú, hogy a költő a vándorlás során azért érkezett olyan gyalázatos állapotban végzete szinhelye, Abda határába, mert sorstársai számtalanszor bántalmazták.

** A fehér karszalag története még élő feleségétől Gyarmati Fannitól származik. De ez egy másik történet…

 

Kategória: Belföld, Egyéb, Egyéb, Összes | Szóljon hozzá most!

Háttérhatalom márciusi menü ajánlata: Ürügy, cionista módra

A cionista neoliberálisok boszorkánykonyhájának üstjében már fortyog a márciusi „menü”

Nézzük, hogyan is válogatták az összetevőket ehhez a mérgező kotyvalékoz. S ha a történelemből ismerős lenne a recept, az nem a véletlen műve (1917. november 7. – Oroszország, 1789. július 14. – Franciaország, stb.)

Hozzávalók:
Végy kritikus tömegű csőcseléket, ha otthon nincs elég, akkor „importálj” hozzá.
„Kovács Zoltán az MTI-nek nyilatkozva így reagált arra, hogy a március 15-i budapesti Milla-tüntetésen való részvételre szólítottak fel ismert francia értelmiségiek hétfőn a Libération című francia baloldali lapban. “2012. március 15-én a magyar demokratákkal leszünk, hogy leküzdjünk egy olyan bajt, amely tragikusan fenyegeti Európát” – fogalmaztak az aláírók a közleményükben, amelyet Mindenki Budapestre március 15-én címmel tettek közzé a lapban.
Az államtitkár szerint az ellenzék és holdudvara “olyan messziről jött embereket utaztat be szervezetten, akik talán életükben először jönnek ide, de Magyarországot gombnyomásra szapulják, és akikről a magyar emberek azt sem tudják, kik is ők.”

Tégy hozzá cionista neoliberálisokat, ezek fogják megadni a domináns ízt:
„A Libérationban megjelent közlemény aláírói között szerepel Patrice Chéreau rendező, Daniel Cohn-Bendit európai képviselő, Caroline Fourest esszéista, Stéphane Hessel diplomata, Mark Hunyadi, a Leuveni Katolikus Egyetem filozófiatanára, Jean-François Julliard, a Riporterek Határok Nélkül korábbi főtitkára, Axel Kahn genetikus, Léo Kaneman a Genfi Emberi Jogi Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, Serge Klarsfeld a franciaországi deportáltak ügyével foglalkozó történész, Ivan Levai újságíró, Sandrine Mazetier párizsi képviselő, Edgar Morin szociológus-filozófus, Rajk László, az SZDSZ egyik alapítója, Jean-Louis Servan-Schreiber, a Human Rights Watch Franciaország elnöke, valamint Michel Wievorka szociológus.”

Körítésnek válassz külön ebből a masszából egy kis részt, azt gazdagítsd rémhírrel, gyűlölködéssel és tetszetős szlogenekkel:
„Az újnyilas jobbszél a Milla március 15-i tüntetésére szervez rá egy közösségi portálon. A hozzászólásokból kiderül: nemcsak megzavarni akarják a millás tüntetést, de kifejezetten erőszakosan kívánnak föllépni, viperával. Az interneten a millás tüntetésre szerveznek rá. A(z ellen)tüntetők az IMF-ből, a NATO-ból és az Európai Unióból való kilépést követelik, továbbá – egyebek közt – a nemzeti gárda és a csendőrség fölállítását. Az egyik közösségi portálon szerveződő tüntetésen a húzónév Tyirityán Zsolt, a Jobbikkal szövetséges Betyársereg vezetője, a beírás szerinti „dél-alföldi betyárvezér” lesz. A hozzászólók között megtalálható Toroczkai László, a Jobbik Csongrád megyei közgyűlési képviselője is, a Jobbikkal ugyancsak szövetséges Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke.”

Fűszerezd lejáratással, gyűlöletkeltéssel, botránnyal:
“Megdöbbenéssel értesült a Fidesz arról, hogy az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) nevű közösség azt az embert választotta “alternatív köztársasági elnöknek”, és ezzel a szerveződés március 15-i rendezvénye vezérszónokának, aki legutóbb “a Himnusz meggyalázásával szerzett magának kétes értékű hírnevet” – közölte a kormánypárt szóvivője hétfőn az MTI-vel.
Dopeman számának kezdősorát korábban a hvg.hu idézte: “B…. meg az Orbánt, b… meg a kormányt, b… meg az MSZP-t és a Gyurcsányt”. Mint írták: a rapper, polgári nevén Pityinger László szerint az volt a cél, hogy megénekelje, mit érez egy “átlag magyar”. A hvg.hu minősítése szerint a trágár himnuszba a magyar Himnusz szövegének egyes sorait is beleszőtték. Az Index hírportál akkor arról írt, hogy egy “szélsőjobbos portál” buzdította olvasóit feljelentésre a rapszámmal kapcsolatban.”

Tálald lángolva, a már jól bevált hatékony cionista gyűlölködő PR-ron, némi cionisták által gerjesztett antiszemitizmussal:
„A kormányzati kommunikációért felelős államtitkár szerint az ellenzék és holdudvara “gyűlölködő csetepatét kíván csinálni” a március 15-i nemzeti ünnepből. … A fényképek között egy szappan is látható, nylonzacskóba csomagolva. A zacskóra a következő van ráírva: „Pálfi Mózes, szül. 1885, meghalt 1943, sorszáma: BW 4 043 112.” Mellette a szöveg: „Ha igaz lenne kezet se mosnék szappannal.”

Tetszetősebbé teheted, ha az egészet díszíted némi Európai Csendőri Erők-kel (EuroGendFor) Az Ürügy cionista módra azért készült, hogy a fenti díszítésre okot adjon. És jön a hódító hadsereg… Az Európai Csendőrség

Az Ürügy tálalása után a cionista méregkeverőknek, e shakespeare-i vészbanyáknak nincs is más dolguk, mint böfögve hátradőlni, és élvezettel bámulni, ahogy a csőcselék ürüléke az ostoba birkák torkán akad.

Akiknek pedig nincsenek illúzióik, és nem értik, hogy miért eszi meg a birka népség mindig ugyanazt mérgező kotyvalékot, azoknak nincs más választása, mint kitartani hajdani elveik mellett, ha egyáltalán még maradtak elveik.

Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító Iroda

Kategória: Belföld, Egyéb, Egyéb, Összes | Szóljon hozzá most!

Franciaországból érkeznek kormányellenes tüntetők március 15-én

A március 15-i Milla-tüntetésen való részvételre szólítottak fel ismert francia értelmiségiek hétfőn a Libération című francia baloldali lapban. Budapestre jön Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselő is, aki korábban már többször riasztónak nevezte a magyarországi eseményeket.

“2012. március 15-én a magyar demokratákkal leszünk, hogy leküzdjünk egy olyan bajt, amely tragikusan fenyegeti Európát” – írják a baloldali Libération című lapban megjelent közleményükben francia értelmiségiek.

Úgy vélik, hogy ami jelenleg Magyarországon történik, az nemcsak egy országot érint, hanem kollektív tragédia, miután a populista tendenciák mindenhol erősödnek Európában. Szerintük kétharmados parlamenti többségével Orbán Viktor kihasználta a Nagy-Magyarország iránti nacionalista nosztalgiát. Azt írják, hogy a magyar valóság Európa jövőjének kérdését veti fel, így nem egyszerűen szolidaritásból, hanem lelkiismereti okokból is Budapestre jönnek tüntetni március 15-én.

A közlemény aláírói között szerepel Patrice Chéreau rendező, Daniel Cohn-Bendit európai képviselő, Mark Hunyadi, a Leuveni Katolikus Egyetem filozófiatanára, Jean-François Julliard, a Riporterek Határok Nélkül korábbi főtitkára, Léo Kaneman a Genfi Emberi Jogi Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, Ivan Levai újságíró és Rajk László, az SZDSZ egyik alapítója is.

Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője úgy értékelte a franciák kezdeményezését, hogy tovább folytatódik a nemzetközi baloldal támadása Magyarország ellen. Ennek ellenére bárkit szívesen látnak Magyarországon, “aki személyesen akar meggyőződni arról, hogy a magyarok új irányt szabtak országuknak”.

Mint arról korábban beszámoltunk, március 15-én délután három órára tömegtüntetések sorává alakulnak át az idei március 15-ei megemlékezések. Orbán Viktor a Kossuth téren beszél majd, melyre már több ezer lengyel jelezte érkezését. A Nagy utazás Magyarországra címmel meghirdetett akciót a Gazeta Polska hetilap klubjai szervezik, a résztvevők nagy része különvonattal utazik, de sokan busszal, repülővel, illetve személyautóval jönnek.

A tavaly több tízezer embert az Erzsébet hídhoz vivő Egymillióan a magyar sajtószabadságért csoport (Milla) nagygyűlésére érkeznek a francia értelmiségiek. A Jobbik is készül, a 2006-os októberi összecsapások helyszínére, a Károly körútra. Ha a beígért létszámú tüntető összejön, idén március 15-én lesznek a legnagyobb ünnepi demonstrációk az elmúlt két évtizedben.

Kategória: Belföld, Egyéb, Egyéb, Összes | Szóljon hozzá most!

Orbán 5,5 milliós (láz)álma

Álmodozhat a miniszterelnök 5,5 millió dolgozó magyarról, ám arról sem kellene elfeledkezni, hogy a „fülkeforradalom” után Orbán egyszer már ígért 10 év alatt 1 millió új munkahelyet, hogy aztán az elmúlt év végére oly gyorsan elfelejtsék az egész dolgot (a nemzetgazdasági tárca tavaly őszi előrejelzése tízéves távlatban már csak 400 ezer új munkahellyel számol), mintha a voluntarista terv soha nem is létezett volna.

 

Szó mi szó, elég érdektelenre sikeredett volna a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara „Gazdasági évnyitó” című fóruma, ha Orbán Viktor kormányfő nem bizonyítja újra, hogy az általa vezetett kabinetet érő súlyos kudarcok ellenére is mer még piszkosul nagyokat álmodni. A miniszterelnök ugyanis előadásában nemcsak arról beszélt, hogy a 2010-es kormányváltás idején kis hazánkban csupán 3,8 millió ember dolgozott, de arról is, hogy miután utóbbiak közül 1,2 millió egyáltalán nem fizetett adót, így voltaképpen 2,6 millió polgár munkája tartotta fenn egész Magyarországot. „Ez lehetetlen, képtelenség, önmagában is abszurditás, hosszabb távon pedig tragédia” – fakadt ki az „unortodox” gazdaságpolitika egyik szellemi atyja, hozzátéve, hogy a kormányzati munka rendezőelve és legfontosabb célkitűzése, hogy idehaza legalább 5,5 milliónyian dolgozzanak és adózzanak, mivel enélkül a magyar gazdaságnak nincs – és nem is lehet – semmilyen jövője. Nos, az Orbán megszólalásait kísérő „visszhang” szerepkörére ezúttal az elmúlt hetekben-hónapokban a szokásosnál is aktívabb Fidesz-szóvivő, Selmeczi Gabriellavállalkozott, aki közleményében megint „elmúttnyócévezett” egy keveset („a szocialisták abszurd öröksége, hogy 2010-ben csak 3,8 millió ember dolgozott”), hogy aztán megismételje Orbán gondolatait, mondván, társadalompolitika célkitűzés is, hogy hazánkban minimum 5,5 milliónyian éljenek munkából. És bár a feladat, amint az ismert mondás tartja, akkor szép, ha nagy, a forradalmi kormány(párt) vezetőjének – szokása szerint – megint csak sikerült alaposan elrugaszkodnia avalóságtól. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Orbán – legalábbis egyelőre – „csak” 5,5 millió dolgozót, nem pedig egy gyapottermelő vagy vas- és acélnagyhatalommá váló Magyarországot vizionált. Mert akkor még nagyobb lenne a baj.

Ha megengedik, most nem foglalkoznék azzal, Orbán Viktor vajon milyen forrásból is vette a 2010-es kormányváltás idejére vonatkozó 3,8 milliós számot – ugyanis az általam látott statisztikák kivétel nélkül 4 millió fölötti dolgozót mutatnak –, hiszen a történet lényege szempontjából tökéletesen mindegy, az Orbán-kormánynak a miniszterelnök által megfogalmazott cél eléréséhez 1,7, netán „csak” 1,4 millió új munkahelyet kell-e teremtenie. Tökéletesen mindegy, mondom, és nem véletlenül, mivel ez a szám is, az a szám is abszolút illuzórikus. És itt nem csupán, sőt, nem elsősorban arra utalok, hogy Magyarország utoljára a Kádár-korszakban, valamikor a ’70-es években látott több mint 5 millió dolgozót, mint inkább arra a közismert tényre, hogy Obán Viktor első kormányának idején, 1998-2002 között is mindössze néhány tízezerrel nőtt a foglalkoztatottság kis hazánkban, noha akkor nem volt semmiféle gazdasági válság, és az ország is – nem utolsó sorban a Fidesz által ezerszer elátkozottBokros Lajosnak köszönhetően – összehasonlíthatatlanul jobb állapotban volt, mint manapság. És hát, arról sem lenne szabad elfeledkezni, hogy a „fülkeforradalmat” követően Orbán egyszer már ígért nekünk 10 év alatt 1 millió új munkahelyet, hogy aztán az elmúlt év végére olyan gyorsan elfelejtsék az egész dolgot (amint arról magam is írtam, a Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly őszi előrejelzése tízéves távlatban már csak 400 ezer új munkahellyel számol, ám magam még ebben is kételkedem), mintha a voluntarista terv soha nem is létezett volna. Na, úgyhogy nem nagyon kellene itt dobálózni a számokkal. Pláne, mert az eddigi vállalásokból – legyen szó az államadósság csökkentéséről avagy a belső fogyasztás felpörgetéséről – jószerivel semmit sem sikerült teljesíteni. Ez pedig nem sok optimizmusra ad okot.

 Stanga István
Kategória: Belföld, Egyéb, Egyéb, Összes | Szóljon hozzá most!